Nem rég óta kezdtem el írni bejegyzéseket itt a blog.hu weboldalon. Próbálom egyszerűen leírni azt, amit az Isten a szívemrehelyez, nem beletolodani és belenyúlkálni a saját gondolataimmal. Már egy ideje gyötört az a gondolat, hogy csak eljárok dolgozni, hazajövök eszek, iszok, belezsibbadok a facebookba, a felesleges youtube videókba, játékokba. De igazából nem foglalkozok az Isten dolgaival, pedig rengeteg megértés és álom jön Tőle, amik csak raktározódnak és egy idő után eltűnnek és ezekután sokáig nem jön semmi, csak a saját gondolatim gondjaim gyötörnek, ami maga a pokol. Rengetegszer megsegített életem folyamán a Mindenható Isten és érdekelt, hogy mi is az Isten terve velem, mert ha megsegíti az embert, sok problémából és szorult helyzetből kihozott, akkor valami terve van az emberrel mindenkivel személyesen. Nincs vallásom és nem járok sem templomba sem gyülekezetekbe. Saját eszemre támaszkodva a családtagjaimmal, ismerőseimmel próbáltam a Mindenható Isten és Jézus Krisztus dolgairól beszélgetni, amiből érdektelen beszélgetések születtek sok esetben, vagy lenézés az irányomba. Hozzá kell tenni, hogy a nálam is feltört az, hogy akkor én többnek éreztem magam másoknál, felfuvalkodtam a semmire, ami nem vezetett jóra. Egy alkalommal megpróbáltam a youtube-n bizonyságot tenni, ami szintén kudarcba fulladt. Ahogy mondják ember tervez Isten végez.
Miért nehéz?
Amiről Jézus Krisztus beszél az rám is és mindenkire igaz. Például hiába megyek a gazdag emberhez és most nem a vagyonos emberekről beszélek, akiknek tegyük fel millói vannak, hanem azokról akiknek megvan a maguk lelkének a gazdagsága. Vagyis minden problémára van saját megoldása, van pszihológusa, életviteli tanácsadója, erősnek érzi magát minden szorult helyzetben, nincs szüksége Isten segítségére és irányítására vagy dorgálására, mert ő jobban tud mindent. Meggazdagodott a földi tudásokból vallásokból, mit érdekli őt, hogy engem nyomorultat, hogyan segített meg az Isten, vagy épp milyen megértést vagy álmot kaphattam a Mindenható Isten kegyelméből. Nyilván az ember maga nem tudja ezt, hogy milyen ember az akivel beszélni próbál az Isten dolgairól, leginkább a családtagok akik így állnak, ezekhez a dolgokhoz, nagyon ritka az, mikor csládtaggal lehet beszélni az Isten dolgairól. Legalábbis én ezt tapasztaltam. No de maradjuk az én oldalamnál, nem szeretném úgy beállítani a dolgokat, hogy én a tökéletes mindent tőlem telhetőt elkövettem és akkor nézzétek ez lett a vége.
Ki az közületek, akinek ha van egy szolgája, és az szánt vagy legeltet, azt mondja neki, amikor a mezőről megjön: „Gyere hamar, ülj asztalhoz!”?
Nemde inkább azt mondja neki: „Készíts vacsorát, és felövezve magadat szolgálj fel nekem, amíg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te is”?
Netán hálálkodik annak a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? Nem gondolom.
Így ti is, ha mindazt megtettétek, amit parancsoltak nektek, mondjátok azt: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt. (Lk 17, 7-9)
Amire Jézus Krisztus figyelmeztet én pontosan úgy gondoltam ezt az egészet, hogy majd én mondom itt az igét és akkor jön az Istentől a hála meg a béke és akkor milyen jó lesz. Pedig nem egyszer olvastam ezt az igét, mégsem úgy álltam neki a beszédnek, amire Ő előre figyelmeztet. Ne várj semmit cserébe, nem az Istennek teszel és teszek ezzel jót. Amúgyis milyen fizetséget vagy hálát várok, mikor amit Ő ingyen ad megértést álmot, egy beszélgetést egy emberrel az Ő dolgairól az megfizethetetlen. Nekem kellene fizetni, de nincs mivel, nincs ahogyan én jót tegyek az Istennel egyrészt, másrészt képtelenség megfizetni. A bűnök meglátásában és az azoktól való szabadulást is Ő teszi lehetővé. Én csak annyit tudok tenni, hogy az Istenre figyelek, megragadom az alkalmat és az Ő erejét, amit Ő ad ingyen. Sajnos ritkán járok sikerrel ebben.
Amikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is meghívott,
és odajön az, aki mind téged, mind azt meghívta, és ezt mondja majd neked: Engedd át ennek a helyet! És akkor szégyenkezve az utolsó helyre fogsz ülni.
Hanem amikor meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Akkor megtiszteltetésben lesz részed minden asztaltársad előtt, akik együtt telepedtek asztalhoz veled.
Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
Annak, aki őt meghívta, azt mondta: Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg arra a barátaidat, se a testvéreidet, se a rokonaidat, se a gazdag szomszédaidat, nehogy ők is meghívjanak, és viszonozzák neked.
Hanem amikor vendégséget szerzel, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat,
és boldog leszel, mivel nem fizethetik vissza neked, de viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor. (Lk 14, 8-13)
Tehát ezért nem mentek jól a dolgok, mert én azonnal, ha volt egy megértés Istentől rögtön megvilágosodottnak, feljebb valónak éreztem magam. Saját megérzéseimre támaszkodva, ima nélkül, Istent nem kérdezve indultam neki, hogy majd én itt igét hirdetek. Úgymondva azt gondoltam, hogy én majd kitalálom az Isten akaratát. Saját magam vertem át.
Na azért történt olyan eset is, amire jó visszajelzést kaptam a Mindenható Istentől. Egy új dolgozó jött hozzánk, aki bevándorló egy arab országból. Nem sokáig egy hétig dolgozott velünk és nekem kellett betanítani. A sráccal beszélgetve az egyik nap, ő elmondta, egy ukrán barátnője van és, hogy nehéz vele merthogy minden szabadidejét vele kell töltse és nem érzi magát szabadnak. Mondta, hogy ő muszlim és az ő barátnője pedig keresztény. És mondta, hogy gondolkozik azon, hogy elhagyja, vagy keres másikat. És Isten kegyelméből elmondhattam, hogy sajnos ezzel jár, aki kapcsolatban van az fogoly, az ő társának a fogja. De ne hagyd el őt ezekért a dolgokért. Mondtam neki, hogy Jézus azt tanítja, hogy aki elküldi az ő feleségét vagy férjét, az kurvává teszi őt. Csak így egyszerű szavakkal mondtam el ezeket neki, de hatásosnak tűnt és elgondolkodott rajta.
És ha már a visszaitasítással a lenézéssel, vagy azzal nézünk szembe, hogy minket hülyének néznek az Isten és az Ő fia Jézus Krisztus miatt és az Ő beszédei miatt:
Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.
Ha e világból valók volnátok, a világ szeretne titeket, mint az övéit, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én kiválasztottalak titeket magamnak e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Emlékezzetek arra a beszédre, amelyet mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd, ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.
De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna velük, nem volna bűnük, most azonban nincs mentség bűneikre.
Aki engem gyűlöl, az én Atyámat is gyűlöli. (Jn 15, 18-22)
De nem essen senki abba a hibába, hogy egy embert akar meggyőzni folyamatosan, aki ráadásul folyamatosan elutasítja az Istent és arról akar meggyőzni, hogy Isten nem létezik, vagy a biblia hamis, vagy a Krisztus beszédei nem igazak. Teljes időpazarlás, ami nem a Mindenható Isten akarata. Nem kell senkinek lenyomni a torkán a bibliát, erőszakkal nem akar megmenteni senkit az Isten.
Ha az egyik városban üldöznek titeket, fussatok a másikba. Bizony mondom nektek, végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia. (Mt 10, 23)
Hála és dicsőség a Mindenható Istennek és Jézus Krisztusnak
